2008. április 4., péntek

Tánc

A zűrzavart és hangzavart
Egy keringő váltja fel,
Agyamba fúr, szívembe szúr,
A tangó átölel…

Nin
cs irgalom, riadalom,
Ritmus ül orgiát
És zsonganak, zsibonganak
Izzó melódiák…

Két forró kéz egymásba vész,
Hajlik, szökdel a láb,
Fordul, kering, libbenve int
és siklik már tovább.

Selyem suhog, ajak susog,
Forrón epedve kér,
És önfeledt tekintetek
Szikrája szívhez ér.

E bűvölet e szédület,
E mámorító láz,
Csak röpke múló illanás,
Csak ütemes varázs.


Miattad

Miattad vérzik, kiált a szívem…
sírok érted és hozzád szól dalom
és minden dalom siratóének
s már mámorossá tesz a fájdalom.

Nem! Nem tudok elszakadni tőled.
Labirint' e kín, melyből nincs kiút,
csak várlak, várlak, mint bibliában
- a jó atya a tékozló fiút. -

Felelet

Azt kérdezed, van-e lelkem?
Van-e szívem, kristálytiszta,
hogy a fellegeket járjam?
Van-e kincsem, olyan,
ami másnak nincsen?
Mert csak így hozod a lelked,
hogy örökre nekem adjad?
Kell, hogy tudjad,
kell, hogy érezd!
Nem lehet, hogy kétkedj benne,
hogy az ami rád vár most itt,
valóságos kincs ne lenne!
De ha mégis kételkednél,
fogd fel egyszer hulló könnyem,
s meglátod, hogy valamennyi
mélyből hozott igazgyöngyszem.