bakancslistáról
kihúzva... nem kell már
mozgatni hegyeket
a megoldatlan
képletek
érdektelenek idősíkokban
görnyedünk
talán már
nem is létezünk
tucatnyi kölykünk
szóvirág - taposd
így teljes a világ -
szirmát hullajtva
mocsokban sárban
elfonnyad
szűz cédaságban majd ha
forró könnyeid
jéggé kövülnek
izmaid íjjá feszülnek
émely' nappalok
görcsös éjszakákat
szülnek
az égre véss jelet
lássa minden élő
elvégeztetett
2018. október 30.
elvégeztetett
2018. október 16.
Feledés
minden kósza gondolat,
képzelet növesztett vállaidra
széttárt ívű szárnyakat.
Belém maró eltévedt
szavak tiporták a vágyat
feledés poros polcára tettél
mint egy apró tárgyat.
Letettél lassan, lágyan,
mint kiolvasott könyvet,
amely pillanatnyi örömnél,
ma sem nyújtott többet.
2018. október 10.
stádium
Istenem vagyés keresztempercenkéntdobbanvaszívembentehetetlenfájdalomirgalomaz utolsó fényszemembenkönnytelenemlékezésszelíd alázatha lehunytpillámonkeresztüllátlakkonzisztensstádiumbanaz éjembemerült álomamikor fája reggels elvegyülöka csenddelegy ezersebbőlvérzőrévültvilág-ban.*
(és a megnyesett változat)Istenem vagyés keresztemkonzisztensstádiumbanaz éjembemerült álomamikor fája reggels elvegyülöka csenddelegyezer sebbőlvérzőrévültvilágban.
2018. augusztus 27.
bódult angyalok
nyíló tavaszban
lágy fuvallat
felhevült testet
hűsítő
hitetlen szerető
voltál
tűzszirmú nyárban
körém lombosodva
csillogó tested ölelve
sóhajjal bezáródó éj
ellobbanó szenvedély
voltál
késő őszben
éji lámpásom
csillag a fák hegyén
hajnalomba hulló
száraz falevél
virágokat fonnak-szőnek
bódult angyalok
te és én
a végtelen csendben
együtt is
egyedül vagyunk
2018. augusztus 25.
ajándék
mélyhűtött érzések
ködpárája lettünk
forró hevülésünk
a mámoros percek
végtelenbe vesztek
túlélő ölelésünk volt
kápráztató játék
ritka halálos ajándék
2018. augusztus 21.
Elrejtelek
Két lélegzetelállítólélegzeted közöttszívembemártottad ujjadvéremmel az égre festve felégni akarsz mégégni titkosanlázban és velemáramütések cikáztakárnyéklétemenmintha lettél volnavalaha régenmintha öleltél volnaahogy én tégedmintha ikercsillagszáguld'na az égenfénycsapdák celláiban vergődökéles késpengék közöttkegyetlen csendedvállgödrömbe ültszavaid selymébe bugyoláltszéthullt lelkemnem tartja két kezedarcod medrébőlnem néz rámcsillagszemedvörös holdfény takarómszerelem sebedhalálköröket rovokmegalkuvó testiség helyetthatodik érzékkelcsillagképbe festelekszínes betűkből szőttszavakba rejtelek
2018. augusztus 20.
délibáb
2018. augusztus 17.
göröngyök között
Lázas álmaimban, óloméjszakákon,
mint szikes mezőn vadvirág,
vízre,
fényre vágyom.
Hallgatsz,
hallgatok.
Kimondott szavak
újra és újra
mélyre hatolnak lelkem zugaiban;
minden percben elveszek
ebben a barázdált rengetegben,
fekete göröngyök sértik fel a talpam,
mégis
megyek feléd,
eléd.
Hangtalan hiányodtól
megzavartan látom,
sasokkal szárnyalsz felhők fölött,
s nem látsz
engem
e barázdák között.
Lázas álmaimban,
rideg éjszakákon,
mint sivár tarlón kismadár,
a felhők közé vágyom.
2018. augusztus 15.
ha értenéd
lüktető
utánad nyúló
énképet szétzúzó
örvénylő
idő
ha értenél
fülembe súgnál
egy szót
biztatót
nem keresgélnéd
összeszedettséged
félve
ha értenél
merészen
sarokba dobnád
perceid elszakadt darabját
és mondanád
ahogy tomboló orkán
szaggat fákat
ha értenéd
mennyit ér a szó
a suttogó
a tomboló
2018. augusztus 13.
Voltál...
a karomban tartva megálmodtalak;
fényév távoli arc, part nélküli tenger,
bőröm alá karcoltál fájdalmas jellel,
tomboló tűz voltál a vaskarmú jelenben,
felégettél mindent, mi életet jelenthet.
keserve(r)sek
vér-pipacsos mezőn
már elmúlt a május
kérésznyi szárnyalás
perzselő láng a nyár
elpazarolt évek
szárazág-iszonya
az aranyló ősz
hosszan nem időz
csillagok
csillagszemed rejtett gyémántot keres
repülő éjeken felvillanó fényt
a hulló csillagok szeretet-darabok
lélek-szövetbe szőtt apró angyalok
könnyek
lelked fény-barlangjában
egy halk hang még hívogat
karod tárod - ölelésnyi mozzanat -
elbocsátott képzelet-madarad
gyöngyökké vált könnyei
örvénylő mélybe hullanak
angyalszárny
sejtjeidben míg forróság pezseg
elfogyó nyár felhősödő eged
a csúcson fenn már tüdőd zihál
száraz avarra eső szitál
csontváz léted bevonja dér
rideg önkínzó csend a tél
lassú pelyhekben hull a hó
angyalszárnyra lágy takaró
2018. augusztus 1.
Neked - Idősíkok
magadba
mindig visszatér
mint az óbor
részegít
s oltja éhed
mint utolsó
karéj kenyér
görnyedve
dideregve
osztanád meg
önmagad
fájdalom csapdában
vergődsz
gyilokvermed
szétszakaszt
hevülsz
nem menekülsz
dadogva
szól a szád
valóságban élhető
káprázatos
percekre
vágysz
elvérzett
szomorúságban
főnixként
újjá születsz
repülsz repülsz
s távolodva
köddé válik
... a kis sziget
2018. július 30.
egyedül - Ober Enns
mellemet
érzem sziklákat
görgető kezed
lelkem barlangjában
rejtélyes elemek
perzselő tüze
itt hagy egy beégett jelet
emléknek
szépnek
élet ígéretének
ajkamba haraptad
bőrömbe martad
a néma végtelent
karomba vonlak
óvó mélyemben elmerülsz
és ebben a kibonthatatlan
ölelésben ringok
a bánat tengerében
tengeren - Ober Enns - Petrovac - 07. 27.
2018. július 9.
Keresem
még kutatom
milyen istenek laknak benned
a holdra feszítettelek
lássam hitt tisztességedet
s homlokod mögött hagytam
minden hömpölygő sugarat
hűtlen vad köröket róttál
szunnyadó parázst' tapodtál
szerteszét szórt izzó vágyad
avarban elkapart bánat
perelj hát velem magadért
egy boldog szép pillanatért
éj tömbjének súlya alatt
is halljam elhaló szavad
mielőtt a halál karjába venne
még keresem
milyen istenek laknak benned
2018. június 14.
Trópus-illat : Álom-4
2018. június 13.
Ködfátyol
érzéki szeszélyed
ködfátylas
holdamra feszít
hiányod az éjben
visszatér
érzem tested
melegét
könnyű-könnytelen lépés
másik dimenzió
elmúlástól lopott
éber álom
széthasított vágy
bevetett ágy
egy dal kísért
s az érintés
őrült emlék lüktet
ereimben
küzdök
balga végzetem ellen
vérem
kigyúlva földre hull
a végtelenben
találkozunk
lelkünk
gyászosan összesimul
csillagban vadvirágban
voltál vagy képzeltelek
a láthatatlan szálak
kitéphetetlenek
erőtlenül küldöm
a morze jeleket
lelkemben
fáradt fájdalom
szívemben
csikorgó hideg
nem számolom
a múló perceket
2018. június 10.
Végül
nyugodt a táj
szél sem rebben
a távolban
egy fénylő csillagot
keres szemével
ott találkozott a szenvedéllyel
álmodott szeretett
egy érzésért a lelkét adta el
szép volt a dal
nyíló szavak...
mint madarak késő ősszel
elszállt a szó is
egy végső öleléssel
poszáta cserreg messzi fűzfaágon
szíve végül megdermed
a fagyos hiányon
2018. június 8.
Zsoltár 11.-15.
Szeretlek Uram. Hallgasd meg imám,
Látod, sötét köröttem a világ.
Fényre vágytam, szereteted kértem,
Nyújts ki a kezed, enyhítsd a vétkem.
Egyszer, régen, bolondul szerettem,
Elvetted őt, lázongtam, nem hittem,
Szégyentelen pokolba taszítva,
Hagytad fájó szívem megtiporva.
Homokköveket emeltél körém,
Özvegységem fátylát tetted fölém.
Páros rímet papírra karcoltam,
Lelkem küzdött, démonnal harcoltam.
Napok martak, mint éhes hiéna,
Álmaimban gyötört egy kiméra.
Kérlek Uram, legalább nevessél,
Ne szenvedély pórázára vessél.
12. zsoltár: Meghasonlott falevél
Szeretlek Uram. Hallgasd meg imám,
A sors megannyi kínt szabott ki rám.
Te nem enyhítetted bűnös lelkem,
Legtöbb vigaszom a fényben leltem.
Falevél voltam, szél játszott velem,
Csendben meghasonlott az életem.
Halk szavaim nem hallottad mégsem,
Semmiség volt, amit tőled kértem.
Uram, félelmed tiszta és örök.
Sötétségben darabokra török.
Akár kemence tüzében égjek,
Hitem nélkül te mégse hagyj, kérlek.
Ne vedd el a fényt, leszek én bármi,
Derítsd szívemet, mutasd hibáim.
Áldani fogom mindig a neved,
Szeresd ezt a kis hulló levelet.
13. zsoltár: Szívem tisztessége
Szeretlek Uram. Hallgasd meg imám,
Súlyos bilincsed nehezedik rám.
Elzárkózol zsolozsmáim elől,
Hideg vermed kígyófészke megöl.
Mormolom imáim meggyötörten,
Vaksötétben, csontom összetörten.
Keserűség, mivel jól lakattál,
Szégyentelen szavakkal itattál.
Tőled függ a jó is és a rossz is,
Olthatatlan vágyakat ne ossz ki.
Igéimnek bolondult értelme,
Sóvárogva várja a kegyelmed.
Egyetlen betűm se legyen méreg,
Uram, segítsd, ki engem nem értett.
Látod pőre lelkem fájó mélyét,
Ne hagyd veszni szívem tisztességét.
14. zsoltár: Emelj a fénybe
Szeretlek Uram. Hallgasd meg imám,
Fény legyen végre az egész világ.
Kacajt hallassak, könnyet ne ejtsek,
Engedd, tisztán, őszintén szeressek.
Adtál érzést. Most haldoklom érte,
Örvénylő mélység rettent, s a vétek.
Ki ő, ki fölém szivárványt festett,
S karjában tartott, fázó elestet.
Elveszett lélek, vagy tiszta gyermek,
Kit fényszikraként szívembe rejtek,
Vagy vágyott szépség végállomása,
Sötét világom rövid áldása.
Talán vágynak emelt hazug oltár,
Szenvedéllyel bélelt édes kaptár.
Ne taszítsd mégse hozzám a mélybe,
Emelj fel hozzá, emelj a fénybe.
15. zsoltár: Életem egén
Szeretlek Uram. Hallgasd meg imám,
Ne szabj ki még több büntetést reám.
Elvettél mindent, mi még éltetett:
Szülőt, társat, imádott gyermeket.
Felégetted életem, otthonom,
Ne hagyj remény nélkül a romokon.
Áldd a barátot, s kiket szeretek,
Hagyd, a fény legyen féltett kedvesem.
Elszomorít ez a sötét világ.
Nincs itt egyetlen szál csillagvirág,
Kóró, szarkaláb, pipacs, nefelejcs,
A Hold is csak bágyadtan szendereg.
Engedj álmodni, hagyj fényben élni,
Szeretni mindig, csak ritkán félni.
Mosolyom legyen egy falat kenyér,
Láng pajzs legyél életem egén.
2018. június 6.
Önámítás
csillagfényben téridő görbület
megváltozott időszámítás
kvantum és önámítás
hat rám a gyorsító erő
égek
míg titokban fájsz és forrón érzel
érte
csendesen fájok magamnak
érted
a víz felett
párán át látom -
Istenem, miért nem bánom -
túl a parton
őrült mámorba zuhanva
téped a ruhám
hasad a kelme
az elme
egy igazért kiált
túl a parton
nincs pardon
mea culpa
könnyű és illanó
mint a pókhálófonál
visszatérek
a víz felett
papírmadarak szállnak
szárnyszegetten
vágyak üres szavakkal hálnak
elveszetten
hazugság ketrecbe zártan
szomjas-éhesen
nézek az üres távolba
sebzett-véresen
a parton csúszós fekete kövek
csillagfényben téridő görbület
megváltozott időszámítás
telihold, csillagok és önámítás
Nietzsche szerint, amit az ember másoknak hazudik,
elenyésző semmiség amellett, amit önmagának.
2018. június 3.
Kiábrándító
Perzselő lángok közt lejtett táncok,
Lejtett táncok, csillagfényes estek.
Csillagfényes estek, a semmibe vesztek.
Semmibe. Vesztek fényes álmok, vágyak.
Álmok, vágyak, törött szárnyakon szálltak.
Szárnyakon szálltak csaló képzeletben.
Csaló képzeletben, zenitjén az égnek,
Zenitjén az égnek, őrült valóságnak.
Őrült valóságnak örvénylő mélysége,
Örvénylő, mélysége sötét titkokat rejt.
Titkokat rejt a bennrekedt szó. Kiábrándító.
2018.05.30.
2018. június 2.
fázik a lelkünk
arcom az éj sötétjében
még kigyúl
megérintelek
mélyedből
dallamok rezgenek
fogvacogtató
fagyos csillagok
testet rázó
haláltáncom
könnytelen
ezen a színpadon
fázik a lelkünk
fehér lepel
hófödte rét
reszket a csend
süvít a szél
2018. június 1.
Hattyútánc
keserű betűben
kerestelek
igazban és hitszegőben
hajnali sugárban
tiszta forrásban
kíváncsiságod
örök vágyában
meg kellett találnom
a fekete hattyúmat
szenvedély démonát
vágy forróságát
düh rombolását
szárnyak nélküli zuhanást
fájdalom gödrét
szerelem hitét
fényt a sötétségben
felszabadítani
a leláncoltat
az ösztönöst
a meg nem éltet
megtaláltalak
elvesztem benned
magadnak meghagytalak
tengerkék maradt az ég
a telihold is mosolyog
csak
szemünkben zsugorodnak
a szikrázó csillagok
2018. május 31.
Semmi
a régi maradtál, én is a régi,
kozmikus határtalanságban
hordozórakétáink leváltak,
növelve a hideg távolságot,
ujjbegybe rejtettük vágyunk,
csak árnyas szemeinkben
villantak tétova, őrült álmok,
beolvadtunk a végtelenbe,
lelkünkben mágneses bűvölet
szárnyalt egyre fentebb...
a régi maradtál, én is a régi,
semmi nem történt,
ugye látod?
2018. május 29.
Kívánj
kívánj valamit
kívánd azt
mi biztosan boldogít
kívánj
nyugalmat
éjszakádra békét
nappalokra a tisztaság fényét
ölelő karok menedékét
hogy ne kelljen soha
szárnyszegetten élni
s a holnaptól
már ne kelljen félni
kívánd
penészes álmaid
hazug mesék felejtését
s hogy ne csalódj
minden találkozásban
mikor a szerelem roncsain
karjaid kitártad
kívánd
hogy bűntudatos
szavak
ne hagyják el szádat
kívánd
hogy igaz emberként
élni tudj
ebben a rideg
elveszett
világban.
2018. május 28.
(I)gazság
szót mondj
ne hagyják el szád
galád mondatok
lehet fájni fog
de
nagyobb fájdalom
mint a csalfa szavak
melyek elmét bontanak
és
felébredve
eszmélsz rá
hogy minden betű
hitvány nappalok
vörös ködébe burkolt
szóhalmaza volt
annál
nincs bántóbb fájdalom.
Igaz szót mondj
mert ha fáj is az igazság
sokkal jobban fáj
a
gazság
féligazságok nincsenek
ne veszítsd el megőrzött
kincsedet.
2018. május 23.
Ne kopogtass
2018. május 19.
Játékszabály
Kulcsod fordult a zárban,
nyitottad rozsdás kapum.
Pajkosan hívtál játszani,
messzire dobva vértjeinket,
futottunk végtelen réteken át,
forrásvizet ittunk egymás kezedből,
táncoltunk hamvaszöld mohán.
Pillanatba sűrített vággyal
égtünk és olvadtunk
az éj bársonyába,
s gyönyörtől kifulladva,
mezítelen hulltunk a fűre,
bűneink terhe mellett
ébredtünk új derűre -
izzó nyarat várni,
semmitől nem félni,
rozsdabarna őszben
már tavaszt remélni,
"a játszótársam,
mondd, akarsz-e lenni?"
Nem kósza álom volt,
régen megszerettelek,
hangod most is hívogat.
Nefelejcs szirmait
szórtad elém
és nem mondtad el
a játékszabályokat.