Mint a gyilkos
mikor előre megfontolt szándékkal öl,
úgy mártottad belém szavaid
kéjjel, egyre mélyebbre merítve,
hogy érezzem mit jelent a szó,
melyet felzokogtál
vajúdó panasz-szavamra,
mert éreznem kell,
hogy a gyalázat torkából
kilökve, hogyan lendül
az ember ökle
mikor tépett-véresen zuhan,
– mert hittél vakon-boldogan –
kívánva a megváltó halált.
Éreznünk kell,
hogy minden tagadás
melyet tett követ,
nem messzire dobott kő,
amely ha eltalál megüt.
Bumeráng az
a szívünkben,
élesre kovácsolt
kétélű gyilkos tőr,
amely ha téged,
úgy engem is
– bárkit –
megöl.
