2005. szeptember 22.

Csendes őszi eső

Szavaim 
halk esőcseppjei
verik a lelked 
bezárt ablakát
és nem érted meg 
te sem soha,
e szürke gyöngyök 
szomorú dalát.
Lágyan peregnek a
bús csendes cseppek
végig csókolják 
a hideg üveget, de
résre lelni, lelkedig
hatolni az én szavamnak
soha nem lehet.
Csendes őszi eső, 
semmibe hulló könny 
az én szavam, 
bús álmot álmodó
szürke felhő
vagyok magam.
Kacagó napsugár
a mások nevetése
én neked csak
könnyeket adok…
simogatják
a hideg, 
csukott ablakot.

2005. szeptember 14.

Megőrizlek

Enyém a
   pillanat, a bőröd, a vállad,
Enyém vagy
   mikor csókra kínálod szádat,
Enyém most
   hangod remegő varázsa
Enyém ma
   kezednek érintő lágysága,
Enyém a
   lelked szárnyaló világa
Enyém a
   szavad: "imádlak drága"!

Enyém a
   jöttöd, ahogyan mindig vártalak,
Enyém a
   perc melyben ringattam álmodat
Enyém az
   ölelés, még ölemben érezve vágyadat.
Enyém a
   létben a röpke fény, a nyár és az éj,
Enyém a
   sóhajod, a lángod, a szemed és a kéj,
Enyém lett
   a titkod, hogy őrizzem én…

Enyém…
   a szív, mely érted dobban és megszakad,
Enyém
   az elme mely meghasad, ha megtagad!

2005-06-16


2005. szeptember 13.

Csillogó illúzió

Csillogó illúzió 
Egy rebbenő pillanat…
   Minden holnappal 
   Becsapom magam.

Láttam könnyű szó mögött
Fel-felvillanó reményt…
   Lehunyt két szemed 
   Simítottam én.

Égő testem ringattam 
Remegő szíved felett…
   Hitetlen hittem
   Mindez jó neked.

Adtad biztató szavad
Félve moccant az idő…
   Játék volt tudom,
   Vízbe dobott kő.

Szép szavak hullámain
Percekbe zárt szerelem…
   Minden ami volt
   Örök rejtelem. 

Nem kell kegyes hazugság
Rideg valóság helyett
   Egy kedves mosoly,
   Melyben eltemetsz, 

Egyetlen őszinte szó,
Tudnod kell, most többet ér 
   Mint fáradt szívnek
   Az áramló vér.