Nem féltettelek semmitől
jöttél végtelen űrön át,
utadba tévedt szenvedélyek
edzették lábaid nyomát.
Nem féltettelek senkitől,
jöhettek vészes viharok,
a kezem két kezedbe téve
nem éreztem, hogy meghalok.
Nem féltettelek semmitől
örömöd öröm volt nekem,
ami jót önmagadból adtál
a túlsó partra átviszem.
Nem féltettelek senkitől
élj vidáman, kacagj, nevess,
az élet egy múló pillanat,
de oly’ sokszor boldog lehetsz.
Ne járd mindig a "Golgotát"
hagyd a súlyos kereszteket,
sose keresd mi van odaát,
éld és szeresd az életet.
Carpe diem
A végtelen vadonban vadászol,
becserkészel minden nagy vadat.
Ki sír, ki száll,
ki fájdalommal hull eléd,
más szeretni, halni tanít.
Mind érted van és egy sem ellened,
mind szeret,
mégis csak álmaidban van veled.
A végtelen vadonban vadászol,
elejtesz minden nagy vadat
Tiéd az Élet.
Tiéd a Szabad Akarat.
Mennyit nevettünk
játszottunk, szerettünk
éveken át…
több voltál nekem
Mint jó Barát.
Ittuk a boldogság borát,
sirattunk szerelmeket,
rohant az idő velünk
amikor kezünk és szívünk
egymásba feledkezett.
Mennyit kacagtunk
szerettünk, vártunk
éveken át…
több voltál nekem
mint jó Barát.
voltunk vadász és a vad
együtt öleltük a Holdat
szenvedélyes, tüzes csatában
felejtettünk minden búnkat.
Dorombolva bújva hozzád
simogattam melledet…
„Kívánlak” - súgtad -,
s a világ elveszett.
Félelmünk egy volt,
hogy elveszítesz,
s elveszítelek.
Forró könnyünk együtt hullott
fájdalomban egyek voltunk
valósággá vált a vágy
több voltál nekem
mint jó Barát.
Nincs élet, hogyha nem vagy
hangom sincs már, elmegyek
a farkasok hűségével
csendesen - eléd - letérdelek.
