Mennyit nevettünk
játszottunk, szerettünk
éveken át…
több voltál nekem
Mint jó Barát.
Ittuk a boldogság borát,
sirattunk szerelmeket,
rohant az idő velünk
amikor kezünk és szívünk
egymásba feledkezett.
Mennyit kacagtunk
szerettünk, vártunk
éveken át…
több voltál nekem
mint jó Barát.
voltunk vadász és a vad
együtt öleltük a Holdat
szenvedélyes, tüzes csatában
felejtettünk minden búnkat.
Dorombolva bújva hozzád
simogattam melledet…
„Kívánlak” - súgtad -,
s a világ elveszett.
Félelmünk egy volt,
hogy elveszítesz,
s elveszítelek.
Forró könnyünk együtt hullott
fájdalomban egyek voltunk
valósággá vált a vágy
több voltál nekem
mint jó Barát.
Nincs élet, hogyha nem vagy
hangom sincs már, elmegyek
a farkasok hűségével
csendesen - eléd - letérdelek.
