Ébredés

Jöttél dallal, tánccal,
rozsdás láncaiddal
béklyóba zártan,
súlyos terhedet cipelve,
élő-halottat ébresztve,
valóságból kirekesztve.

Nem hiszek senkinek,

nincsenek istenek,
kik holtakat
élővé tegyenek.
Glóriában látni a világot
hazug illúzió,
színes látomásban.

Nem hiszek. Senkinek.

Világra vak

Dermedt csendben
percek ütemei dobolnak füledben:
ölelj, ölelj, ölelj még.

Szeretni jöttél, te világra vak.
Mákony szavak míg bódítanak
szállsz, magasra fel, s lehullsz zihálva.

Arcodon a ráncok őrült tánca
életfolyó tajtékzó násza,
nem fékezi kezek simítása.

Könnyeid árokban poshadó víz,
tisztánlátás nélkül élni sem bírsz.
Közömbös a Jóság, szeretni kín.

Dermedt csendben
percek ütemei dobolnak füledben,
ölelni félsz.

első verzió: 

dermedt csendben

percek ütemei

dobolnak füledben

ölelj ölelj ölelj még...

szeretni születtél

te világra vak

mákony szavak

míg bódítanak

szállsz magasra fel

lehullsz zihálva

arcodon a ráncok

vad vonulása

áradó folyók

pusztítása

nem fékezi

kezek simítása

könnyeid árokban

poshadó víz

közömbös a jóság

szeretni kín... 

tisztánlátás nélkül

élni sem bírsz

dermedt csendben

percek ütemei

dobolnak füledben... 

... ölelni félsz

egyenesek

szeretem az egyeneseket
mint a talpfára fektetett sínek
ahogy futnak a végtelenbe
s hiszem, találkoznak egyszer

szeretem az egyeneseket
a szemembe fúródó tekintet
összeköt, lelkemig hatol
s hiszem, a pillanatban oltalom

szeretem az egyenesre
simított görbe gerinceket
szilárdan állnak, féltőn,
átfényesednek a bőrön...

és a fényesség átható zápora
sötét gyarlóságunk lemossa

Főzőcske - Vox konyha

Betegen esnek ágynak
vas-izmú szétszórt igék,
módhatározók s jelzők,
már mindegyik fertőz.

Betűk alatt csontkupac
rajtuk szó egy szál se',
eszeveszetten kutatsz,
állítmányod áll-e !?

Igét és kötőt rántasz,
kevered a mártást,
az axiómád száraz,
kisült virágágyás.

Futsz a másik kertbe,
szedsz metaforát frisset,
nyelved hegyén hasonlat,
epigramma hasogat.

Gyomrod korog,
fél sorban is elmondhatod,
de egészben létezel,
részletekre éhesen.

Elcsépelt közhelyek
fűtik a tűzhelyed,
mellőznéd a skicceket
a faszenet spricceled.

Nem kell most a rondó
ételed elrontó,
a koriambus közömbös,
minden más göcsörtös.

Elég lesz egy jambus
sietsz, vár a campus.
Dante tercinája
hab lenne a tortán,

fertőzi a haiku
az most egy új járvány
Ha kicsit odaég is,
slam poetry! - döntesz mégis.

Drámát élsz át, élezel,
rímek nélkül fényezel,
egy ballada kompliment,
farce is lesz, annyi szent!

Iszol egy bögre vizet,
nasizol friss szonetteket,
szánod-bánod bűnödet -
ennyit mégis érdemelsz,

... és már nem is éhezel.

szerkesztői ténykedésem utolsó hetére emlékezve, csöppnyi élcelődéssel. :)