vas-izmú szétszórt igék,
módhatározók s jelzők,
már mindegyik fertőz.
Betűk alatt csontkupac
rajtuk szó egy szál se',
eszeveszetten kutatsz,
állítmányod áll-e !?
Igét és kötőt rántasz,
kevered a mártást,
az axiómád száraz,
kisült virágágyás.
Futsz a másik kertbe,
szedsz metaforát frisset,
nyelved hegyén hasonlat,
epigramma hasogat.
Gyomrod korog,
fél sorban is elmondhatod,
de egészben létezel,
részletekre éhesen.
Elcsépelt közhelyek
fűtik a tűzhelyed,
mellőznéd a skicceket
a faszenet spricceled.
Nem kell most a rondó
ételed elrontó,
a koriambus közömbös,
minden más göcsörtös.
Elég lesz egy jambus
sietsz, vár a campus.
Dante tercinája
hab lenne a tortán,
fertőzi a haiku
az most egy új járvány
Ha kicsit odaég is,
slam poetry! - döntesz mégis.
Drámát élsz át, élezel,
rímek nélkül fényezel,
egy ballada kompliment,
farce is lesz, annyi szent!
Iszol egy bögre vizet,
nasizol friss szonetteket,
szánod-bánod bűnödet -
ennyit mégis érdemelsz,
... és már nem is éhezel.
szerkesztői ténykedésem utolsó hetére emlékezve, csöppnyi élcelődéssel. :)
