Olyan vagy...

Olyan vagy mint a tenger,
Amely ezernyi csodát rejteget,
Szilaj hulláma felemel,
Legszebb partját mégsem érem el.

Olyan vagy, mint az erdő,
Amely túlszárnyalja a hegyet,
Mélyében hirtelen felbukkan a fény,
Meleg sugarát mégsem érem én.

Olyan vagy, mint a néma Hold,
Amely az éji égbolton figyel,
A csillagait számlálgatja kéjjel,
S ha jő a pirkadat, eltűnik hirtelen.

Rád gondoltam

Kora reggeltől estelig
a napom munkával telik,
s ha a földre éjszaka hull,
alszom már álomtalanul.

Ringat a bársony éjszaka,
mint Anyám dúdoló dala,
mint megejtő, mély szerenád,
nem akarok gondolni rád.

De tegnap mégis valahogy
tüzes emléked rámcsapott;
mint ragadozó, nagy madár,
mint karvaly, ha prédára száll.

Először harcoltam veled,
felhoztam minden érvemet,
de éreztem, hogy hasztalan,
és akkor megadtam magam.

Fűszert szórt szét a pirkadat,
láttam szemedben sugarat,
s felgyúlt bennem és lobogott,
a mosolyod, a mosolyod.