a napom munkával telik,
s ha a földre éjszaka hull,
alszom már álomtalanul.
Ringat a bársony éjszaka,
mint Anyám dúdoló dala,
mint megejtő, mély szerenád,
nem akarok gondolni rád.
De tegnap mégis valahogy
tüzes emléked rámcsapott;
mint ragadozó, nagy madár,
mint karvaly, ha prédára száll.
Először harcoltam veled,
felhoztam minden érvemet,
de éreztem, hogy hasztalan,
és akkor megadtam magam.
Fűszert szórt szét a pirkadat,
láttam szemedben sugarat,
s felgyúlt bennem és lobogott,
a mosolyod, a mosolyod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése