A Hold fényében fürdettelek,
Kibontottam minden zeg-zugod,
A vágy most fájdalmasan zokog.
Lelked nem válaszol, kong az űr.
Amit veszítünk, csak az a bűn!
Szemed más szférák gömbjére néz,
Néma sikolyom az éjbe vész.
Szemünk szorosra van már zárva,
A hang is hideg szél zúgása.
Magamra gondolni sem merek,
Te légy vidám, hogy szeresselek.
Fény nélkül tekint rám a szemed,
Nem látom benne a kincseket.
Tőrdöfés egy elejtett szavad,
Szívembe szaggat, fájdalmat ad.
Iszonytató űr tátong benned,
Világgá menni lenne kedvem.
Az idő is megállt felettem,
Ha itt voltál vak éjjelemben.
Észre sem veszed: búcsúzom,
Végtelen kín fonja át húsom,
Az asztalon rímben heverek,
E komédiának vége lett.
