A jeltelen sírokban nyugvókra is gondolok,
Látom a lelkeket fájón bolyongni,
Olyan árván, mint borús égen a Hold.
Tűnődve hallgatom a hívó harangszót,
Túl a sírokon csendes lét lebeg,
Arra vágyom, hogy most közöttetek legyek.
Imádkozom. Ülök csak csendesen…
Már nem ég egyetlen árva gyertya sem…
