Halotti leplében ismeretlen jövőbe űzetett.
Nincs senki aki megfogná remegő kezed,
Nincs aki visszahozza mögötted hagyott hited.
Lobbannak szemedben fénylő kék tüzek,
Tisztító ölelések hívnak, hogy elüldözzenek.
Nincs senki aki adjon ember-valóságot,
Nincs aki vigyázza megmentett jóságod.
Ha vágyad fakad és lángra kap,
Jeges szél szítja parázsban szunnyadó lázadat.
Nincs senki aki fáradt éjszakádnak enyhet ad,
Nincs aki dermedt hajnalodba lopna sugarat.
Hegyes tőr ejtett rajtad lélek-sebet,
Önmagad dőltél bele pusztítva énedet.
Nincs senki aki magadért, hűen szeret,
Nincs aki zuhanó esésben bekötné szívedet.
Magad téped, mint a szárnyaszegett sólyom
Amikor egy darabot még megláthat az égből,
Nincs senki aki szállni megtanítson
Nincs aki féltve téged felemeljen az égre…
Vég(r)e
Egyedül lehetsz mindenütt, magányos csak emberek között.
