hiszen csak annyit mondtam: légy jó, adieu!
Hiszen újra látni foglak,
Ha visszajövök,
Ha elmúlik fölöttem a dolgok ideje...
Miért fog meg
rejtelmes fájás,
mikor a szeretteimtől
elköszönök?
Hiszen nemsokára
visszajövök!
Akkor újra fogunk
beszélni, újra
látjuk egymás szemét,
újra eljön a megfogó melegség
és kibontjuk egymás előtt
lelkünknek selymes mezét.
Mégis, ez csak foghatatlan hit
S mögötte mindig ott a Hátha...!
Hátha megáll a szívünk,
Megölhet az utca,
Egy apró sejtünk elpattanása,
Vagy az élet ezer gondjával
Suhanó pöröly,
Hátha elkap a Fekete Fáklya.
Eljön értünk Ő,
Akire várunk titkos- titkon,
Rejtve-rettegőn...
És utoljára mondjuk, hogy adieu!
