hullámok simítják mellemet érzem sziklákat görgető kezed lelkem barlangjában rejtélyes elemek perzselő tüze itt hagy egy beégett jelet emléknek szépnek élet ígéretének ajkamba haraptad bőrömbe martad a néma végtelent karomba vonlak óvó mélyemben elmerülsz és ebben a kibonthatatlan ölelésben ringok a bánat tengerében
mielőtt megölne a csended még kutatom milyen istenek laknak benned a holdra feszítettelek lássam hitt tisztességedet s homlokod mögött hagytam minden hömpölygő sugarat hűtlen vad köröket róttál szunnyadó parázst' tapodtál szerteszét szórt izzó vágyad avarban elkapart bánat perelj hát velem magadért egy boldog szép pillanatért éj tömbjének súlya alatt is halljam elhaló szavad mielőtt a halál karjába venne még keresem milyen istenek laknak benned
