Elfutó percek

Ne jöjj, ne jöjj bolyongó kedvesem,
vészjósló vihar tördeli az ágat,
véres felhő kúszik szerelmedre,
szűkölő hiányod szüntelen árad.

Ami elmúlt, rejtsd hét ajtó mögött.
Nincs már kérdés, a szavak is apadnak.
Illatos kertedben ezüstözött
szirmú órák és percek után baktatsz.

Nem gondolok gyémántragyogásra,
ölelő karok bűnéből feloldlak,
némaságod titokzatossága
omló bástyája halandóságomnak.

Mérföldkövek

Látod, egy mérföldkövön túl vagyunk,
szemünkből itt kihunytak a fények,
ígérted, tavasszal majd szárnyalunk,
szívünk egy virágos réten ébred.

Éjjel csalogánytrillát hallgatunk,
s öntudatlanul meséket szövünk,-
holnap talán már meg is halhatunk-
izzón, lázban égve ölelkezünk.

Szerelmünk rejtőző varázsa csönd,
csillagragyogásba szőtt képzelet,
kéz a kézben sétálunk odafönt,
s elfelejtjük e rongyos életet.

Léthé medrében habzsolunk gyönyört,
méhviasz létünk a nyárba merül,
könnyben fogadkozunk, dalunk öröm,
holnap árva tücsök sem hegedül.

Látod, kedvesem, fényévek múltak,
őszünk - ha volt -, lehulló pillanat,
korhadt fákról fagyott varjak hullnak,
végtelen álmunk mára szétszakadt.