2019. február 6.

Mérföldkövek

Látod, egy mérföldkövön túl vagyunk,
szemünkből itt kihunytak a fények,
ígérted, tavasszal majd szárnyalunk,
szívünk egy virágos réten ébred.

Éjjel csalogánytrillát hallgatunk,
s öntudatlanul meséket szövünk,-
holnap talán már meg is halhatunk-
izzón, lázban égve ölelkezünk.

Szerelmünk rejtőző varázsa csönd,
csillagragyogásba szőtt képzelet,
kéz a kézben sétálunk odafönt,
s elfelejtjük e rongyos életet.

Léthé medrében habzsolunk gyönyört,
méhviasz létünk a nyárba merül,
könnyben fogadkozunk, dalunk öröm,
holnap árva tücsök sem hegedül.

Látod, kedvesem, fényévek múltak,
őszünk - ha volt -, lehulló pillanat,
korhadt fákról fagyott varjak hullnak,
végtelen álmunk mára szétszakadt.




3 megjegyzés:

Márta Hatos - Vox_humana írta...

Fullextrán hsz-ek

Hozzászóló: Captnemo
(Ideje: 02-18-2021 @ 06:51 am)
Comment: Igen, igen, igen! Erre gondoltam és köszönöm. Amikor az embergyerek olyat talál, ami fölött elgondolkodik, ami megfogja, amiről első blikkre érzi, hogy van előtte valami! Nagy ívű vers, szép, még ha komor képekkel is. És mennyi mérföldkőnek köszönünk oda utunkon, míg eljutunk ... valahová, vagy sehová. Nagyon tetszik a vers, ez is olyan, hogy afrancba!(sic) hogy ezt nem én írtam! És ez jó dolog.

Hozzászóló: Vox_humana
(Ideje: 02-20-2021 @ 08:35 pm)
Comment: Kapitány, örülök, ha örülsz. :) Felhívásod talán egy kicsit megmozgatja a FULL tagjait és nem csupán csendesen olvasgatunk, de itt hagyjuk jelenlétünknek a nyomát is. Köszönöm, hogy olvastál és értékelted a versem. Szeretettel ölellek: Vox


Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 02-18-2021 @ 10:04 am)
Comment: Csodás emlékek - szeretettel gratulálok...

Hozzászóló: Vox_humana
(Ideje: 02-20-2021 @ 08:38 pm)
Comment: Miki, köszönöm, hogy itt voltál és velem emlékeztél. Üdv: Vox


Hozzászóló: Mandula
(Ideje: 02-18-2021 @ 02:04 pm)
Comment: De újra nyakunkon a tavasz :) és merjünk álmodni nagyokat!!!! Csodás verseket, prózákat. Nagyon tetszett a versed!

Hozzászóló: Vox_humana
(Ideje: 02-20-2021 @ 08:49 pm)
Comment: Szia Mandula Virág! Igen, jön a tavasz, és erőt, bátorságot kell(ene) merítenünk… Köszönöm, hogy itt jártál. Üdv: Vox


Hozzászóló: tuzeskaroly
(Ideje: 02-18-2021 @ 03:23 pm)
Comment: Őszintén gratulálok! Versedben ott az élet minden szépsége és szomorúsága, azaz teljessége, ami minden igazi műalkotás ismérve és mértéke. Üdvözlettel: Tüzes Károly

Hozzászóló: Vox_humana
(Ideje: 02-20-2021 @ 08:53 pm)
Comment: Köszönöm Károly. Talán minden embernek aki tollat ragad, egy cseppnyi öröm, megnyugvás az, ha kiírja magából a szomorúságot. Az én verseim nagyon messzire vannak az „igazi műalkotástól” csupán a bennük rejlő hiány, a megszólaló fájdalom igazi. Szeretettel üdvözöllek: Vox


Hozzászóló: naiva
(Ideje: 02-19-2021 @ 07:36 pm)
Comment: Gyönyörűséges, dallamos költemény, élmény volt olvasni!:)

Hozzászóló: Vox_humana
(Ideje: 02-20-2021 @ 08:55 pm)
Comment: Szia Zsuzsi! Nekem öröm, ha némi élményben részesültél versem olvasása közben. Szeretettel ölellek: Vox

Márta Hatos - Vox_humana írta...

Hozzászóló: Kankalin
(Ideje: 02-19-2021 @ 08:25 pm)
Comment: Szia Vox! :) Egyszerű, tiszta, emberi, nevedhez méltó ez a hang. Titkokkal teli vers, benne az élet fényei és árnyoldala, vágy, ígéretek és a beteljesületlenség fájdalma. Mindez jól átgondoltan, higgadtan megfogalmazva, keretbe téve. Olyan, mint egy zenélő festmény. Szinte hallom a hegedűt. Nagyon szép. Örülök, hogy olvashatlak, gyakrabban kellene publikálnod. :) Szeretettel: Kankalin

Hozzászóló: Vox_humana
(Ideje: 02-20-2021 @ 09:00 pm)
Comment: Szia Kankalin! Olyan szépeket, kedveseket mondasz mindig, hogy szinte belepirulok. Túlértékelsz. Azért halkan megsúgom: jólesik. Az „elemezgetésed” úgyszintén. Nagy átéléssel olvasol és érzed, hallod a leírt sorokat. A zenélő festmény hasonlatod egészen meghatott… Köszönöm. Jövök amikor erőm és időm engedi. (Az íróasztal fiókom is ki fogom borítani.) Szeretettel ölellek: Vox


Hozzászóló: zsoloo
(Ideje: 02-19-2021 @ 08:50 pm)
Comment: Vox! De rég olvastam itt tőled! Azt hiszem, hogy ha ilyeneket érez valaki, és ilyen képekbe festve tudja közre adni, akkor nem érdemes meghalni még. Nem hull feledésbe sem érzés, sem ölelés. Itt, ezen a földön járva érdemes a tapasztalatokat összegyűjteni, mert nem biztos hogy lesz odafönn, vagy odalenn. Sajnálom, hogy ilyen általánosságokat vagyok csak képes írni e komoly, lüktetése ellenére is komor, mégis nagyon jó versed alá.

Hozzászóló: Vox_humana
(Ideje: 02-20-2021 @ 09:03 pm)
Comment: Kedves Zsoloo! Vannak az életnek olyan pillanatai, amikor az ember leginkább halni szeretne… de fél évszázadon túl már megtanul várni, erőt gyűjt a mindennapokhoz, és nem sietteti azt, ami mindenképpen bekövetkezik az életében. A jelen örömteli pillanatai megszépítik az életet; az érzések, az ölelések csak akkor hullnak feledésbe, ha már nem leszünk. Köszönöm, hogy megtiszteltél hozzászólásoddal. Szeretettel ölellek: Vox


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 02-20-2021 @ 08:57 am)
Comment: Kedves Márti! Nagyon köszönöm, hogy reagáltál Captnemo felhívására, és ezzel a csodálatos költeménnyel ajándékoztál meg minket. Élmény volt olvasni, és nagyon átéreztem. Szeretettel ölellek: Anna

Hozzászóló: Vox_humana
(Ideje: 02-20-2021 @ 09:18 pm)
Comment: Drága Anna! Kapitányt nem lehetett kihagyni, bármennyire ritkán tudok is jönni. Gondolom, sokunkban megfogalmazódott már hasonló ötlet, hogy de jó is lenne sok-sok alkotót újra együtt látni itt, és olvasni az írásait… egy kis pezsgés valóban jót tenne mindenkinek. Mi már pár mérföldkövön túl vagyunk, a fiatalságnak kellene bátrabban szárnyalni és taposni az utat. A köszönet téged illet, és pár téged segítő szerkesztőt, hogy megőriztétek az oldal régi báját és színvonalát, életben tartottátok és tartjátok lassan 20 év után is. Jólesett nagyon, hogy jöttél, olvastál, és átérezted szomorkás szösszenetem. Szeretettel ölellek: Vox/Márti

Márta Hatos - Vox_humana írta...

Hozzászóló: winner
(Ideje: 02-20-2021 @ 10:22 pm)
Comment: Kedves Márta! Van a verseidben egy könnyed lebegés, ebből sem hiányzik. Az életünk mérföldövekből áll, amit végig kell járni. Hol jó, hol kevésbé jó állomások várnak. Örömmel olvastam ezt a gyöngyszemet. Üdv.: Laci

Hozzászóló: Vox_humana
(Ideje: 02-21-2021 @ 09:39 pm)
Comment: Kedves Laci, így van. Az úton végig kell menni, s ha nyitott szemmel tesszük meg ezt az utat, ezernyi csodában lehet részünk. Köszönöm szavaid. Ölellek szeretettel: Márta


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 02-22-2021 @ 11:08 am)
Comment: Nem is tudom, talán a többesszám első személy teszi, nekem olyan nagyon szép zengésű himnusszá nemesült a vers, ahogy olvastam. Először azt éreztem, hogy van benne egyfajta melankolikus derű, ami az élet szépségeit hívja elő, aztán ahogy haladtam a versben (nagyon tetszett az építése, az ívei) úgy vált sötétebbé a kép, de végig azt éreztem, nem engedi el a kezem, megtart abban a kollektív élményben, amitől a szomorúság sem magányos, a múló idő sem a magányt, hanem a közös távolodást az illúziókká váló szépségektől hozza. Hű de belebonyolódtam, de biztosan érted. Szóval nagyon tetszett, a forma finoman hangolt, a rímeltetés simasága, koherenciája megkapó, a vers nagyon egyben van, élmény volt olvasni. aLéb

Hozzászóló: Vox_humana
(Ideje: 02-23-2021 @ 06:16 pm)
Comment: Kedves aLéb! Az első reakcióm az volt, hogy én most legszívesebben megölelnélek. (Két kis dudor növöget pillanatnyilag a lapockámon, szerintem a szárnyaim nőnek.) Nagyon jóleső érzés, amikor az olvasó tökéletesen érti és érzi amit - jól, vagy kevésbé jól -, versben próbálok elmondani. Kissé rezignáltan, mégis derűsen indul a vers, hiszen az ígéret, a várakozás örömmel tölti el az embert, ha később szomorúságba torkollik is. Idővel az álmok, emlékek megfakulnak, s ha nem is változatlan energiával, de kitartóan rójuk tovább az utunkat. Értékes véleményed nagyon köszönöm. Szeretettel ölellek: Vox