--1--
Amíg itt volt közöttetek,
Azt tette amit észre nem vettetek,
Feltétel nélkül szeretett,
S elfelejtette élni az életet.
--2--
Sajgó lelkű ember volt,
Csak a szívéből dalolt.
A vágy volt a végzete,
Nem bölcsessége ékszere.
Megváltozni nem tudott,
A hamvait lásd: amott!
--3--
Északi havasokról indult,
Útja hómezőkön vitte át.
Börzsöny, Bükk a Zalai -dombság,
Mind-mind csendben őrzi az álmát.
--4--
Célja dél volt. Zanzibár.
Sosem mondta: soha már.
Most halvány csillagon pihen,
Hamvait-, verseit szórd szét
Idelenn.
--5--
A hamvait míg szétszórod,
Egyetlen hanggal hívhatod,
E titkot magával vitte el...
De verseit ha olvasod,
A Titkot megismerheted,
A Hangot meghallhatod.
