jöttél végtelen űrön át,
utadba tévedt szenvedélyek
edzették lábaid nyomát.
Nem féltettelek senkitől,
jöhettek vészes viharok,
a kezem két kezedbe téve
nem éreztem, hogy meghalok.
Nem féltettelek semmitől
örömöd öröm volt nekem,
ami jót önmagadból adtál
a túlsó partra átviszem.
Nem féltettelek senkitől
élj vidáman, kacagj, nevess,
az élet egy múló pillanat,
de oly’ sokszor boldog lehetsz.
Ne járd mindig a "Golgotát"
hagyd a súlyos kereszteket,
sose keresd mi van odaát,
éld és szeresd az életet.
Carpe diem
