Ezer éve is van talán
hogy így szólt szelíden:
- Nem akarlak becsapni
imádott "farkasom",
nekem nincs Holnapom!
Semmi vagyok, lelketlen, hazug,
- mondták sokan-, rút és kitagadott.
Játszani senkivel nem akarok.
Az élet meggyötört,
megjártam a poklokat,
szárnyam törött,
szeretni, szállni,
már soha nem fogok.
Örömöt nem ismerek,
mi szívemben gyúl'
az testet emésztő vágy,
csak kínzó láng, égető parázs.
Lábam nyomán fájdalom marad,
megkínzott élet, lassú halál.-
Nem hittem sok fájó
csüggedő szavát:
- Szépben is van rútság,
rútban is lehet szép,
szeretni, tisztelni
mindkettőt lehet.
Érzem benned a jót,
a nyílt, őszinte embert,
huncut pajkosságod,
szeretni tudásod.
Gyöngédség, lágyság,
szelídség és vadság
varázslatos lényed,
lelkednek szépsége
póztól mentes élet…
Szeress és szeretnek!
Naponta jönnek
újabb kis csodák.
Ne kívánd, ne várd, csak
fogadd el a halált.
Hagyd a tegnapot,
örülj, hogy ma élhetsz,
arcodon mosollyal
bízz a pillanatnyi szépben!
Érteni sem érted
amíg át nem éled,
amíg fontosságát
cenzorként működő
értelmeddel méred.-
Vágytál… Szenvedtél… Szálltál… Szerettél…
Sírtál… Nevettél… Szorosan öleltél…
…
Nincs múlt és emlékezet,
a lelke boldog és szeret.
A felhőkön át száll tova,
Ő nem hazudott soha.
07/04
halk beszélgetés a Telihold árnyékában...
