Mind azért van, hogy Neked adjam.
Ami keserv a kínban, jajban,
Azért, hogy Érted eltagadjam.
Ami tűz ég, lázong a vérben,
Azért, hogy véget még ne érjen.
Ami mámor a szenvedélyben,
Téged akar, vad, forró hévben.
Ami könny van a lemondásban,
Érted sír örök, gyötrő gyászban.
S ami reménység indul Érted,
Azért van, hogy Te összetépjed.
