Megkésett vendég vagyok a világban,
Morzsák sem jutnak, üres a pohár,
Ölelő karok még marasztalnak,
Utamon megpihenni csábít a Vágy.
Mámoros lélekkel a távolba nézek,
Merre indulhatnék az éj sötétjében?
Megroggyan lábam, köröttem árnyak,
Jelek az úton vérvörössé válnak,
Őrjöngve tépem szívem, ruhám,
Hajnali rigófütty a lakomám…
Krisztus feszül az örök kereszten,
Segíts magadon, - szólott az Isten.
