Nem ismersz még, más az én világom!
Nem egyszerű és nem helyhez kötött,
Halódom lassan, végletek között.
Ma izzok még, de holnap sírni látsz,
E gyötrelmes szerelem leigáz,
Halódom, lassan elenyészt a láz.
Az én világom hangtalan, sötét,
Most sok szép álmot rajzolok köréd,
Halódom lassan, te hozod a fényt,
És ebben a kényszer-képzeletben
Izzó lelkünk még egyszer összeér,
Halódunk együtt, remélve reményt.
