A szív még visszahúz, felejt sok bánatot,
Rosszban is jót keres, lágyat, mámorítót.
Simít vérző sebet, vakon lát kék eget,
Ölelni vágy, akar, s szeretni nyúl a kar.
Az ész némán zokog, a lélek hisz csodát,
Itt van a boldogság, semmi nincs odaát.
Hazudni mindenért, csak ennyi az egész?
… a józan ész tagad, és már semmit nem ért.
