minden kósza gondolat,
képzelet növesztett vállaidra
széttárt ívű szárnyakat.
Belém maró eltévedt
szavak tiporták a vágyat
feledés poros polcára tettél
mint egy apró tárgyat.
Letettél lassan, lágyan,
mint kiolvasott könyvet,
amely pillanatnyi örömnél,
ma sem nyújtott többet.
