Ölel(és)

Ölellek.

Őrült szenvedéllyel

véresre harapom csókra nyújtott szád,

mintha mindig tudtam volna,

holnap már semmi sem bánt.

Mámortól megittasulva szívom magamba

ezer meséd,

virágnyitó illatos tavaszok

vérpezsdítő énekét.

Szorosan ölellek,

mintha nem tudna elengedni

összefont karom,

öledbe hajt a tomboló vágy,

gyönyör ringat,

megcsillan szemünkben a fény,

mint hullámzó tengeren

lenyugvó napsugár.

Lágy érintésed megpihen szívemen,

lélekmarcangoló bennem a végtelen -

lesz-e majd folytatás,

ha ma véget ér a dal,

s az "álmodás".

Peter Gabriel - Don't Give Up (ft. Kate Bush)

Bakancslistáról kihúzva

Nem kell már mozgatni hegyeket,

a megoldatlan képletek

érdektelenek;

idősíkokban görnyedünk,

talán már nem is létezünk,

tucatnyi kölykünk szóvirág –

taposd

így teljes a világ –

szirmát hullajtva,

mocsokban, sárban,

elfonnyad szűz cédaságban;

ha majd forró könnyeid

jéggé kövülnek,

izmaid íjjá feszülnek,

émelyítő nappalok

görcsös éjszakákat szülnek,

az égre véss jelet –

lássa minden élő,

elvégeztetett.