Játszi' széltől borzongnak a fák,
Halk suttogással temetik a mát.
Fecskepár száll az alkonyég alatt,
A tücskök bús koncertet tartanak.
Az égen már egy kis csillag kigyúlt,
Ragyog halványan, mint a messzi múlt.
Tövisbokorban alvó kismadár pityeg.
Mit álmodik? Vajon ki fejti meg?
Én hallgatom a csend ezer szavát,
Ülök némán, reszketve, mint a fák.
Most jó. Nem érzem gyötrő vágyaim,
Fű, lomb, virág, mind jó barátaim.
Messze űzik a földi kínokat,
Szelíd kezük gyengéden simogat .