már érzem, szememből lassan kiszökik a fény
puhán elszürkül minden, mint estefelé
a tárgyak is tétova homályba merülnek
karom sem emelem többé feléd
nem lebben már szó vidáman
elmosódik arcod a tájban
majd ha
elfogy
veled
a nap
nem látok
szemedben
sugarat
kezembe veszem a méregpoharat
