akár a lepke, úgy libeg,
és mégis, mégis sírhatnak,
fájhatnak tőle a szívek.
Örökre - súlyos, mint a kő
és mindig olyan hasztalan,
mert örökre -az nincs soha,
és a soha - már veszve van.
és mindig olyan hasztalan,
mert örökre -az nincs soha,
és a soha - már veszve van.
Sohasem - lázad, esküszik
és lángja fel az égig ér,
nagyon tüzes! Úgy ellobog,
és olyan hamar véget ér!
Szeretlek - mint a hárfahang,
édes, szelíden remegő.
De sokszor repül sebesen...
és megüt néha - mint a kő.
és lángja fel az égig ér,
nagyon tüzes! Úgy ellobog,
és olyan hamar véget ér!
Szeretlek - mint a hárfahang,
édes, szelíden remegő.
De sokszor repül sebesen...
és megüt néha - mint a kő.
1 megjegyzés:
FULLEXTRA-n hozzászólások:
Hozzászóló: csingi
(Ideje: 12-02-2003 @ 02:47 pm)
Comment: Nagyon ötletes a forma - és nagyon szép a vers.
Hozzászóló: Vox_humana
(Ideje: 12-02-2003 @ 03:42 pm)
Comment: Köszönöm Csingi! Boldoggá tesz, hogy szépnek találtad. :)
Hozzászóló: Fata_Morgana
(Ideje: 12-11-2003 @ 11:21 am)
Comment: szia Vox! visszafelé haladtam a verseiddel, és mostanra teljesen elszomorodtam.. Miért mindig az nem kap belőle, aki megbecsülné a szeretetet? :( Ezt csak úgy halkan kérdezem...
Ez a versed eszembe juttatott a sajátjaim közül egyet, ugyanezzel a címmel...
Hozzászóló: Vox_humana
(Ideje: 12-11-2003 @ 11:42 am)
A szavaknak nagy hatalma van. A szeretetnek nagyobb.
Aki ad, egyszer valahogyan vissza is fogja kapni.
Megjegyzés küldése