Ha volna hely szívében,
Egyszerre lépnék vele.
Szemében lélek sugárzik,
Lépteiben dallam játszik,
Táncolnék mindig vele.
Karja ölelésre készen
A semmit birtokolja éppen,
Vagyok csillaga az égen.
Csalódás terhe nyomja vállát,
Reménye hagyta el, hívja párját.
Terheit viszem vele.
Zokogása robban, torkára forr,
Mint késő őszön az elfojtott bor.
Könnyeit törölgetem.
Szomját oltani nem tudja semmi,
Szállni vágy' és szabad akar lenni.
Nem győzheti le senki!
