Eljött a Sors hozzám,
váratlanul éppen,
ajándékot hozott,
- meglepetés képpen-
pillangós masnikkal
körülkötve szépen.
Kibontom a dobozt,
mit rejthet a mélye?
Gyönyörű ing benne…
Pont erre vágytam!
A Sors keze nyúlt
a "márka" jelzést
eltakarva, lágyan
rám teríté ingét,
kéjesen mosolyog:
"Viseljed sokáig,
pontosan rád szabott!"
S el is tűnt már gyorsan,
mint akinek itten
semmi dolga nincsen,
csak véres kéznyomát
hagyta a kilincsen.
A Nessus-ing rajtam,
azóta is hordom,
- kentaurnak vére
kínnal ölő méreg -
ez lett az én sorsom.
