nyár volt és szikrákat szórt a Nap,
mögötted, távol hegycsúcs kéklett.
Varázslatos volt a pillanat.
Bársonyos szirmok bújtak hozzád,
szarkalábat hajlított a szél,
láztól égőn csillogott a szád
és még jöttél, még jöttél felém.
Hirtelen tengerré vált a rét,
delfin siklott a sötét mélyben,
társát hívta, félte életét;
megküzdött érte száz veszéllyel.
Szirten álltál, a vízre néztél
körötted fénylő gyöngypára szállt,
zafírkékké vált a zord tenger
s míg vártalak, elmúlt a nyár.
