Kérlek...
mit is kérhetnék
hiszen élvezed a csönded
hosszú hallgatásod
nem pár jéggé dermedt
gondolat, mit elmondanál
hogy még oltalmazzanak.
Látod...
mit is mondhatnál
hiszen lelked szárnyal,
szívedben nem ül ború,
az égiek miatt sem vagy
szomorú,
örömem látva úgy éreznéd
megöl a szó.
Látod, látod...
elmondom mégis
- a józan észt elnyomja a kétség -
akkor úgy éreztelek mint Istent
és a zord halált érezni vétség;
szemérmét levetkőzte már a lélek,
érintésed vártam, érezzem:
élek... s nincs mitől félnem.
2018.03.12.
