a fényt, s te
lehulltál elém
mint egy üstökös.
Vonzott a misztikus
varázs
kettősség üldözött.
Nincs szavad.
Szívedben
gyökeret vert
szomorúságom
- érzem én -
ne is tagadd!
Most fájlalom
szívem szakad.
Ne érezd e kínt.
Őszinte voltál
- ritka pillanat -
úgy voltunk, mint
az ősz és az alkonyat.
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 01-14-2019 @ 06:33 am)
Comment: Fájdalmas sorok. Ha valaminek vége, az helyet is adhat valami újnak. Nagyon tetszett a befejezés hasonlata. Szeretettel olvastalak. :)
Hozzászóló: Vox_humana
(Ideje: 01-14-2019 @ 08:29 pm)
Comment: Igen, azt szokták mondani, hogy ahol egy ajtó becsukódik előttünk, ott kinyílik egy ablak. (Igaz, az ablakon történő közlekedéshez én már öreg vagyok, de annyi baj legyen) :) Előfordul, hogy PONT-ot kell tenni a mondat végére. Köszönöm, hogy olvastál Anna. Üdv.: Vox
Megjegyzés küldése