Mátrix

Távoli csillag vagy, ha sötét az éj,

Egy fénylő gyertyaláng, mely csonkig ég.
Megfáradt vándor, még törten is egész,
"Most"-ra túl sok és túlontúl kevés.

Kávéban cukor, szájban keserű íz,
Szép, szelíd mese, mi valót idéz,
Lélekredőkbe vésődő rejtjelek,
Lineáris egyenlet rendszerek.

Hullámzó folyó lélek-partok között,
Zúgó vihar, s vergődő üldözött.
Egy didergő, fázó, néma kisgyerek
Míg félelmek s az álmok rejtenek.

Oly' sokat kínáltál, én nem eleget
Csak letettem eléd a szívemet.