Lázas álmaimban, óloméjszakákon,
mint szikes mezőn vadvirág,
vízre,
fényre vágyom.
Hallgatsz,
hallgatok.
Kimondott szavak
újra és újra
mélyre hatolnak lelkem zugaiban;
minden percben elveszek
ebben a barázdált rengetegben,
fekete göröngyök sértik fel a talpam,
mégis
megyek feléd,
eléd.
Hangtalan hiányodtól
megzavartan látom,
sasokkal szárnyalsz felhők fölött,
s nem látsz
engem
e barázdák között.
Lázas álmaimban,
rideg éjszakákon,
mint sivár tarlón kismadár,
a felhők közé vágyom.
