kicsit vergődött még,
nem bírta el ostromot…
majd csendesen megpihent.
Vágyad egy vágyat ringatott,
két karom forrón átkarolt.
Hallgattunk… a szívünk dalolt,
hatalmas forró éneket.
Mellemre ráhajolt fejed
és szeretett… szeretett.
Köröttünk meghalt a világ,
egymásra talált két vadvirág,
s forró szívem szíved felett
lázasan-izzón, eggyé vált veled…
