vörös fényben izzó éjben
a ma tűzpillanatába rejtve
páncélba zárva kóboroltál
viharokkal küzdve árván
mikor
egy hang
elvezetett hozzád
elszabadult vizek vad ordítása
a kín és a kéj nehéz jajdulása
az őskáoszt idézték bennem fájva
és lőn' eljött a reggel
felkelt a nap
mint akkor egyszer
tarisznyádba tettél minden sugarat
kegyvesztett lett a pillanat
és
közénk zuhant a némaság
mint egy elszáradt faág
