Rád gondoltam mint egykor Genesisben
megírt történetben kezdet és vég
mert sötétség és világosság mit nekem teremtettél
ellentmondó kettősségben formáltál meg újra
s hogy bűnbe estem te nem tehetsz róla
a kígyó is levedli bőrét csupaszon vonaglik pőrén
az Úr akarta vagy múló szeszély a pillanatban van veszély
bábeli zűrzavar ki itt ki ott kavar lángokban áll az elhagyott ugar
vizet sem hoz már vízözön lesütött szemmel elveszünk kézen-közön
születünk és meghalunk bűnökben sokasodhatunk
megváltásért puszta szóval ne ígérj Jákob is meghalt semmiért
számodra sem jön el a Kánaán míg tétlenül várod a csodát.
Rád gondoltam mint isten nevére Mózes
kinek kőtáblája már az intelmekkel elveszett
csak sötétség és világosság mi itt maradt nekem.
„Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük. ” (Mt. 7. 12)
