éjjel daloló, misztikus csalogány,
sokszínű trillázó éneked szárnyalt,
halk hangod sejtelmes vízcsobogás.
Sok-sok költőt, szomorú, vidám zenészt
megihletett e csodás dallamvilág,
tökély akkordjaid bűvölték elmém,
bús szívemben kéklő, fényes szikrák.
Jött a hajnal, az ébredés, kimérted
otthonod, léted territóriumát,
felejtve bohém, csalfa ígéreted,
véred vesztve, bánatot élve át.
A fájdalomtól félszegen óvtalak;
mily' kimért és halk lett színes éneked,
tested börtönében sikolt már a dal,
szárnyaló éneked nem feledem.
