virágok szirma földre hull arcom az éj sötétjében még kigyúl megérintelek mélyedből dallamok rezgenek fogvacogtató fagyos csillagok testet rázó haláltáncom könnytelen ezen a színpadon fázik a lelkünk fehér lepel hófödte rét reszket a csend süvít a szél
