Mezítláb futok eléd, pille könnyű most a lábam,
lelked virágát álmodom, azúrkék csend a vágyam.
Nyugalom vagy, béke, csipke-felhőkből vetek ágyat,
jelet karcolsz az égre, csellel oldod néma számat.
Szavad méz, finom nektár, fáradt lélek édes étke,
elhoztad a Tejút fényét, léted szívembe vésted.
Ott, hol karjaink szétválnak, csillagok hullnak a mélybe,
ha majd jössz, utat mutatnak a trópus-illatú éjben.
