Nem kell hazudnod, hogy lelkem ébreszd,
Nem kellenek kábító, szép szavak,
Ha szólsz, olyat mondj, mint senki másnak,
Hogy páncélomon által izzanak!
Mással átélt csókok, buja ölelés
Keservének írját nálam ne keresd,
Ha két karod felém nyúl lassan,
Akkor engem, ne mást szeress!
Dobd el álarcod, szavaid bizalmat adjanak,
Való és képzelet eggyé hulljanak.
S e szédült földgolyón hidakat bomlasztva,
Szerelmed legyen mindkettőnk vigasza!
