Fellángolsz egy szótól, kedvessége hív...
A csend lüktetve muzsikál és a
láthatatlan messzeségben
elveszel a vágyak tengerében.
Ölelő karokat társz, végtelen szeretve,
nem érintve testet, lelket sem sebezve.
Érzések lángja növekszik az égig,
vörösre fest hajnalt... eltarthat pár hétig.
Könnyeket hullatsz és sajnálod magad,
Könnyek tengerén az érzés vágy marad.
Balgának az álma fest csalóka képet,
hazug volt a vágya, rájön ha felébred.
Ó, Uram! Légy jó, tégy csodát velem!
Add, hogy ne legyen többé reggelem,
s az első napsugár, mely felragyog,
szívjon fel, mint az éji harmatot.
