Messzire szálló a gondolat.
Lelkembe hasít a fájdalom
Magam vagyok nagyon, – hagyom.
A valóság sem igaz nélküled,
Hozzád bújni már csak képzelet,
Millió tücsök zengi dalát,
Vigadnak mind, még itt a nyár.
Arcom a hold fényében fürdetem,
Csillagközi térben légy velem,
Hallgasd még egyszer ezt a csodát,
Utána menj, nem hívlak már.
Nem halkul semmit a tücsökzene,
Az éjbe fúl az élet szele,
Messzire szálló a gondolat,
Nálam hagytad a gondokat.
