2018. május 19., szombat

Pirkadatkor indulj

Fáj még neked az én gyötrelmes magányom,
Gyászba borítja-e lelkedet a bánat?
Ifjú álmok boldog fényébe merülve,
Érzed-e még néha, itt hagytál örökre?

Jeges szél éles foga húsomba harap,
Szorosra zárult ajkam dac és indulat.
Voltál akár a tóba hulló kődarab...
Az emberöltők fodrozó hulláma nagy.

Vágy, hevület élhet az emberi szívben,
Kárhozatos gyönyörűséggel is élhet.
Sziklaodúk mélyén, erdőknek rejtekén,
Bontsd ki végre magad amikor a fény ér.

Ne fájjon neked az én kínzó magányom,
Ringatózz lágyan egy pajkos zöld hullámon,
Kék madár szárnyain repülj esti szélben,
Pirkadatkor indulj... a felkelő fénnyel.

2008. április 4., péntek

Tánc




A zűrzavart és hangzavart
Egy keringő váltja fel,
Agyamba fúr, szívembe szúr,
A tangó átölel…

Nincs irgalom, riadalom,
Ritmus ül orgiát
És zsonganak, zsibonganak
Izzó melódiák…

Két forró kéz egymásba vész,
Hajlik, szökdel a láb,
Fordul, kering, libbenve int
és siklik már tovább.

Selyem suhog, ajak susog,
Forrón epedve kér,
És önfeledt tekintetek
Szikrája szívhez ér.

E bűvölet e szédület,
E mámorító láz,
Csak röpke múló illanás,
Csak ütemes varázs.


Miattad

Miattad vérzik, kiált a szívem…
sírok érted és hozzád szól dalom
minden dalom siratóének
már mámorossá tesz a fájdalom.
Nem! Nem tudok elszakadni tőled.
Labirint' e kín, melyből nincs kiút,
csak várlak, várlak, mint bibliában

- a jó atya a tékozló fiút.