dimenziókapukon
átvergődve szálltunk
görbítve tér-időt
kiszakadva a létező
rideg valóságból
fakult énünkkel dacolva
lélegzetvisszafojtva
rohantunk vesztünkbe
ezer szilánktól sebzett
lelkünk dédelgetve
bízva a véletlenben
illúziókat tagadva
eszeveszett iramban
határainkat feszegettük
már vissza sem nézve
nehogy sóbálvánnyá
válva essünk térdre
voltunk szelídek vadak
ösztön és vasakarat
harcosok fegyvertelen
jók és kegyetlenek
s mert türelmünk végtelen
gyűlöljük mikor várni kell
***
"Semmit se bánok, s ami sose kellett
Kínnal mégis csak olyat hajszolok;
Lázongva vallok törvényt és szabályt
Mert befogad és kitaszít a világ. " (Részlet Francois Villon: Ellentétek balladája-ból)
