Vad állat vad társát hívja ily' konokul,
Lelkemben fájdalom goromba verése,
Csendben telepszik a teliholdas éjre.
Örök lámpásom a Hold, hozzád elvezet,
A fénnyel suhanok, te észre sem veszel,
Ott állok melletted lágyan érintelek,
Köröttünk a csillagok ezüsten fénylenek.
Hamis csók fokozza a gyilkos kínokat.
Már vége az útnak, árnyak nem borulnak,
Más térben élek, mi voltam most itt maradt,
Kibuggyanó véremből egy csepp rád tapadt.
Megszűntem lenni a puszta földi létben,
Neked fehérlek még minden holdtöltében,
Estéid magányát így osztom meg veled…
A Hold kacéran nevet… törlöm könnyemet.
2003.11.08. 23 óra… holdtölte/holdfogyatkozás
