Kérdem a csend és a langyos
némaság fénylő csillagaitól:
- jössz-e már? -
Álmaimban is hívlak, hívlak,
Téged akarlak, téged várlak!
Sóhajaim eléd repülnek,
Ábrándjaim téged becéznek.
Ha tudnád, mennyire kívánlak,
A szerelemtől nőne szárnyad!
Fénye is lenne, s éjjelembe
Mint titkos hírnök megjelenne
Ragyogó szentjánosbogárnak.
