Zúg a szél, könnyeső mossa arcom
Nem kell semmi már, mi visszatartson.
Sikolyok nélkül hullok a csendbe
Halni vágyom reszkető önkívületbe’
Mar a bánat, megtép a szégyen
Elveszek az idő végtelenében.
Megvívtam a mindenség harcát
Most úgy menekülök, mint a gyávák,
Széttép az idő apró darabokra,
Gyászolom az életet mosolyba fúlva.
